SÚLY: n/a

TERV: -7,1 kg

Reggeli: 1 db narancs

Ebéd: Lángos (!)

Vacsora: Pizza

Hát ez a nap, már amit a kaját illeti, az elmúlt 20 nap legje volt. Már komolyan lángos-elvonási tüneteim voltak! nem tehetek róla, ez a hungarikumok királynője, vagy királya, vagy császára, vagy mittomén, a lényeg, hogy nagyon-nagyon-nagyon...Reggel a férjem kirakott a szokásos helyen, de nekem csak kilencre kellett mennem, így gondoltam elsétálok a piacra, és veszek magamnak egy lángost, meg ha már ott vagyok, megveszem a reggelimet is, egy gyönyörű narancsot. Tudom, a lángos csak frissen jó, de ebben a pillanatban ez érdekelt a legkevésbé, én határozottan tudtam, hogy lángost fogok enni, akár hidegen is! Ez már durva mánia, nem? 

Mondjuk megint égtem egyet...elindultam a piacra, de elég hideg volt (kb. -5-10 fok), a pofámba fújta a szél a...szelet, úgyhogy arra gondoltam, hogy inkább mégis kocsival megyek! Szóval visszafordultam a kocsihoz. Aztán elkezdtem gyors fejszámolást, és rájöttem, hogy ha kocsival megyek, iszonyú hamar megfordulok (mert amúgy kb. 5 perc a piac), szóval eljutottam a kocsihoz félig, amikor megint visszafordultam. Közben észrevettem, hogy ezt a ketázást végignézte egy ismerősöm, véletlen pont az, akitől a jegyet kuncsorogtam, aztán miután szerzett, közöltem, hogy nem is leszek itthon...hát passz! Odaköszönt, de láttam, hogy hülyén nézett rám, de hát ez van, kezdem megszokni, hogy tök dilisnek néz...túlélem, asszem! Lassan hobbim lesz a beégés!

Ebéd: eljött a hideg lángos ideje. De még mindig azt mondom, hogy a lángos még akkor is jó, ha utána hasmenésem lesz tőle (megjegyzem nem volt). Nagyon ízlett, tényleg kellett már a gyomromba egy kis lángos! Ezután a lelki orgazmus után már szinte repült a nap hátralevő része.

A vacsira pizzát ettem, sima margaritát (ez ugyebár az előkelő neve a sima, mezei sajtos pizzának). Mivel a sajt hivatalos napja a fehérje, így csak minimálisat tettem rá. Igazából csak a pici íz kedvéért, hiszen anélkül nem pizza lenne, csak egyszerű paradicsomszószos pizzatészta! nemdebár? Dedebár...

SÚLY: n/a

TERV: -7,1 kg

Reggeli: 1 db banán

Ebéd: Háromnegyed konzerv kukorica

Vacsora: Negyed konzerv kukorica+a gyerekem puffasztott kukoricája ("kuki")

Ma később mentem a dolgozóba, mert az eladó kislány nem volt, így én tartottam a frontot. Reggel a drága Anett barátnőmmel reggeli kávé helyett elmentünk teázni. Nagyon jó volt, egy kocsma szerű, de kávézónak nevezett valamiben voltunk. A helyi középiskolások ide járnak lógni. Szóval itt teáztunk egy órát, míg el nem jött a munkaidőm kezdete. A munka lassan ment, de annál biztosabban. Nem szeretek egyedül lenni, és hát most két napig megnyertem magamnak ezt a csodát. Nem baj, néha ilyen is kell, csak egyszerűen nem vagyok hozzászokva, ezelőtt multinál voltam, és hát tudjuk, hogy ott nincs olyan, hogy magány. Beérkezésem után elfogyasztottam a majomabrakot...szó se essen többet a banánról.

Az ebédig ment az idő, találtam magamnak munkát, nem kell félteni, ebben jó vagyok! Az ebédet (sajnos) nagyon nyugodt körülmények között sikerült megennem, ugyanis nincsenek vásárlók ebben a halott időszakban! utálatos, a galériáról ez fel sem tűnik a hétköznapokon. kicsit átépítettem a boltot, kicsit csinosítgattam, szépítgettem, csak, hogy menjen az idő.

A hazaérkezésem fergeteges volt, elkezdtem gondolkodni, hogy mit egyek, mire a lányom előjött a kukival. Nem kell félreérteni, nem egy becézett hímtagról van szó, természetesen...hímtagokat nem becézgetünk. Főleg nem így!

Szóval...mindenki emlékszik gyermekkora kukijára. Arra a puffasztott kukorica cuccra, amiből egy zacsit simán fel lehet falni, amúgy meg ha nyál éri, akkor rögtön ragadós, és nyúlós lesz. Sós, és az nyami...életem során már  kb. ezerféle változatban találkoztam vele, édes (!), sós, gyümölcsös (?), paprikás és még kitudjamilyen változatban. Gyorsan végigpörgettem az agyamban, hogy ez a vajon belefér-e a keményítős napomba. És úgy döntöttem, hogy ugyan erősen mesterséges "szagú", de elvégre kukorica ez is! Hát bele... A baj csak az vele, hogy megeszek belőle egy párat, nemelég, hogy a nyálam vatta állagúra áll össze, de harminc perc múlva ismét éhes vagyok tőle, úgyhogy éreztem én, hogy ki kell egészíteni egy kis egyéb, maradék kukoricával is.

És most, ennyi emészthetetlen kukoricával a gyomromban el kellett gondolkodnom valamin. Szerény számításom szerint még van hátara 72 napom, amibe durván számolva 18 keményítő nap fér bele. Mivel egy korábbi napon már elmeséltem, hogy mennyire nem vagyok zöld párti, így tiszta, hogy miért nem szeretem ezt a napot. Mi a fenét fogok enni még 18-szor? Ami nekem számításba jöhet: lencse, borsó, kukorica, burgonya, rizs. És FINITO, ennyi... Maximum ezeknek a keverése. Szóval tudom, hogy annyira anti egészségesen csinálom én ezt a keményítő napot, hogy az hihetetlen, de szénhidrát napon sem zabálom a csokit tonnaszámra...

Szóval 1:1...

SÚLY: n/a

TERV: -7,1 kg

Reggeli: 1 db alma

Ebéd: KFC szendvics

Vacsora: gyros salátaágyon

A nap jó korán kezdődött, hajnali 4:27-kor, amikor az órám csörgött, hogy induljak 5:00-kor Budapestre! Meló témában mentem, egy kis áruval, egy kis leltár, egy kis tárgyalás. Kocsival mentünk fől, a főnököm vitt. Iszonyú hóesésben mentünk, úgyhogy nagyon lassan haladtunk! Mikor felértünk, elkezdődött a meló! Megettem az almámat!

Délután vonattal kellett hazajönnöm, mivel volt még dolga a főnöknek, maradnia kellett Pesten. Keletiből indult a vonat, úgyhogy már jó előre elhatároztam, hogy a KFC-ben fogok megebédelni. Ehhez teljesen véletlen egy régi (nagyon baromi régi) ismerősöm is társult, teljesen véletlenből. Nem tagadom, jól is jött, utálok egyedül enni, ő meg éppen arrafelé járt a csajával, hát akkor már társaságban ebédeltem. Nagyon finom volt, szeretem a KFC kaját! 

A vonat egyszerűen sz@r volt, semmit sem változott a MÁV. 2013-ban wifi nélkül kell hazautaznom 3 órán keresztül! Tiszta röhej! És akkor még nem is jutott eszembe, hogy mennyire kínos, idióta és hülye helyzetbe hozom magamat egyszerre két ember előtt is! De ne szaladjunk ennyire előre! A vonaton (IC) egy srác ült mellettem, aki azt hitte, hogy a karfát arra találták ki, hogy ő azon tárolja a karját! Jó, persze, azért találták ki, no de ennyire? Úgy elterpeszkedett, mintha legalább is egymásba karolva akartunk volna ülni...egy idióta bunkó volt! Persze fűtöttek 1000-rel, majdnem megrohadtam, olyan meleg volt. És a melegnek köszönhetően kikandikált a pulcsim alól a tetkóm! Átlósan velem ült egy öreg nagyi, és amikor kivillant a szolid kis tetoválásom a csuklómon, rögtön meg kellett jegyeznie  mellette ülő másik hölgynek! Csak azt tudnám mi a fene baja volt vele... na mindegy! Nagy nehezen hazaért velem a vonat, és láss csodát két perccel korábban, mint kellett volna! Ez télleg egy csoda...

A vacsit nehezemre esett, még kigondolni is, annyira fáradt voltam! Úgyhogy egy helyi gyros-gyárból rendeltünk kaját! Csak simán husi, meg saláta. Fini volt, alig vártam már, imádom! Aztán a szokásos esti ölöndülés, és duma!

Ééééééééssssss, akkor megesett a nagy eset! Két emberke előtt is úgy beégettem magamat, hogy az csak na! Az egyik nőnemű, barátnőm (remélem), nála nem is égő volt, végül is ő hozzá van szokva a fura dolgaimhoz, de a másik (hímnemű)! Egy elég nagy arcú, kihanemén figura! Hozzátenném baromi jól áll neki ez az arcoskodás. Nem olyan arcoskodós, aki elmondja, hogy milyen klassz cuccai vannak, meg ilyenek, egyszerűen csak mindenhol ott van, nem telik el nap, hogy a tv-ben (szigorúan helyi) vagy rádióban (szigorúan helyi) ne lehessen meghallgatni ilyen vagy olyan formában! Na mindegy! Ő szerintem alapból egy picit gyogyósnak néz, hát most erősítettem ezt az érzést benne. Nem oszt, nem szoroz...

A sztori a következő: mindketten ott tanítanak, ahol én régebben. Most lesz a szalagavató, és mindenképpen el akartam menni rá, tanítottam a most végzőket, meg akartam néz ŐKET! Lassan két hete rinyáltam a jegyért a barátnőmnek, de mivel a másik jegyüzér amolyan "nagyonfontosember", így megkörnyékeztem őt is a dologgal (Mr. ARC). Szerintem szereti is, ha fontos embernek érezheti magát, főleg, ha nők előtt! Hát, rajtam nem múlt, örüljön csak neki, hogy valami fontos dolgot intézhet el! Na mindegy! A lényeg, hogy ment az állandó (ez télleg folyamatost jelent) rinya a jegyért mindkét fronton. Amúgy minden leszerveztem arra a napra, a kozmetikus, manikür, ruha, stb... Aztán tegnap egy óvatlan pillanatban felvilágosultam, hogy én egy nappal hamarabb gondoltam a szalagavatót. Azon a napon, amikor valójában lesz, már régen Angliában leszek egy kiállításon! Hát elúszott a szalagavatós álmom! Nagyon kiakadtam! Tiszta hülének éreztem magamat! A vicces, hogy nem is tudom, hogy honnan szedtem ezt az időpontot! Ez van, ha nem látom leírva, akkor egyszerűen nem tudom megjegyezni a dolgokat! Ez így leírva nem akkora tragédia, de nekem fontos lett volna, hogy elmenjek! Nagyon beleéltem magamat, szeretem ezeket a sulis rendezvényeket...

És ezzel a kiábrándult lelkivilággal kellett elaludnom! Szőrnyű volt...Ráadásul a barátnőm nem hiszem, de ARC gondolom azt hiszi, hogy szivattam! Pedig eszem ágában sem volt! ... komolyan ... ... ... sokkal jobb módszereim vannak arra, hogy szivassam! ... (ha akarom) 

K.O. szomorú az élet ...

SÚLY: n/a

TERV: -7,1 kg

Reggeli: gyümölcssaláta

Ebéd: gyümölcssaláta

Vacsora: gyümölcssaláta

No comment

SÚLY: 81,1 kg

TERV: -7,1 kg

Reggeli: 1 db banán

Ebéd: 4 pici psikóta, 1 muffin (Kittykének köszi)

Vacsora: 2 db lekváros palacsinta

Ez a hétfői nap is kb. ugyanúgy indult, mint az összes többi szokott, nehezen, de ha már egyszer elindulunk, nincs megállás. Az időjárás egy hatalmas tragédiával ér fel, esik-esik-esik-esik az eső. Ki a fene hallott már ilyet? Télen, egy akkora hóesés után, sima eső esik? Hát ez finoman szólva is gusztustalan! Bele sem merek gondolni, milyen lesz ez másnapra, amikor a négy centis jégpáncéllá fagy az utakon... blőőőőőőő

A reggeli egy banánocska finom volt, szerette a belem! Kíváncsi leszek, hogy meddig bírom ezt a banán-témát! Kezdem unni, szóval már kiszámoltam, hogy április 7-ig tart a 90 nap, addigra talán kijönnek új gyümölcsök is, különben besárgulok a sok banántól.

Az ebéd kicsit késői lett, mivel nagyon eltelt az idő a melóval, éppen az angol prospektust szerkesztem magyarrá. Jól telik vele az idő. Azért vártam már az ebédet: a szombati mini piskótáimat meg akartam enni. Nagyon jól esett! És még mellé járt a Kittyke (eladó kislány a boltban) kicsit keményke, de annál kellemestesebb muffinja. Még kell neki gyakorolnia, de nagyon aranyos, én 19 évesen még ilyet sem tudtam csinálni.Igazából azt sem tudtam mi a fészkes fene az a muffin! Sosem fogom elfelejteni életem első találkozását egy muffinnal: egy ex-barátnőm (volt osztálytársam, akivel gimi után is tartottam a kapcsolatot. Na, nem sokáig. Hamar sikerült megbántanom a fura humorommal, és azzal, hogy nem ugrottam  a nyakába, amikor hazajött Angliából. Aztán ritka ocsmány módon elvetette magát egy gazdag palival, kifizettette a lakását, aztán kirúgta és elváltak. Szóval kedves húzás volt tőle. A legszebb az egészben, hogy a házasságuk ideje alatt a sráccal nagyon nem csíptük egymást-konkrétan sokáig azt hittem, hogy a másik csapatban játszik-, de miután elváltak, napi kapcsolatban vagyunk, és tök megkedveltük egymást! Az élet fura fintora...) ... huh, holis tartottam? Ja! Az első muffin találkozásom: szóval ennél a csajnál ettem először, csak néztem, hogy mit csinál azzal a folyékony masszával...aztán kiderült...kár volt. Iszonyú sz@r volt, a belseje még folyt, a külseje elégett. De ez a receptet Angliából hozta, úgyhogy az egész baráti társaságnak meg kellett kóstolni. Már akkoriban is elég erős mimikával rendelkeztem, nem nagyon tudom véka alá rejteni az érzéseimet, úgyhogy egy percig sem gondolom, hogy ez nem játszott szerepet a "barátságunk" végének elérkezéséhez. Mindegy! A Kittymuffin egyszer ehető volt (...mint kb. minden kaja)!

A vacsi az előző napi családi palacsintázás maradéka volt, amihez vettem egy olyan isteni nagymama lekvárját, hogy az kész! Nem mondom, nagyanyám ennyi lóvéból, amennyibe ez került, kb. 10 raklapnyit csinált volna, de az íze jó, hiába is lenne tagadni! Ilyenkor mindig eszembe jutnak az ovis lekváros kenyerek, meg azok a jó kis "Hitler szalonnák", amiből levágtak egy ujjnyi vastag szeletet, odadobták a tányérra, nesze, egyé... 

Este a lelkesedésem elindult és megcsináltam a másnapi salátát! Már alig várom...

SÚLY: n/a

TERV: -8,2 kg

Reggeli: 1 db banán

Ebéd: Bableves (tarja/kolbász nélkül), steak burgonya

Vacsora: Rizibizi

No, hát a tegnapi napról áthozva a hatalmas talányt, vajon mit ettem az étterembe fent lehet olvasni, a részleteket pedig alább! 

A reggelim egy szép banán volt. Egész kezdem megszeretni a majom abrakot, persze azért egy majmot sem fogok megölni érte. 

Délben megérkeztek az anyósomék szülinapozni! Tettünk, vettünk, megünnepeltük, aztán irány az étterem. Egy helyi pubba mentünk, egészen tűrhető kis hely. Anyósék husit ettek husival, én meg a nyamvadt steak krumplit. Mondjuk előtte a bableves nagyon finom volt, egészen jólesett, nagyon régen nem ettem már. A húst és kolbit gondosan kiválogattam, azt megette a lányom. Gondolom hivatalosan nem szabadna olyan levest enni, ami egyáltalán gondolt a húsra, de ezt most nem nagyon lehetett másképpen megoldani. A steak burgonyát pedig lila hagymával ettem. Nagyon elment volna mellé egy kijevi pulyka, vagy egy viczákné...de hát azt egyék a girnyók! És persze át kellett élnem azt, amit a fogyisok a legjobban utálnak, amikor legyintenek a diétádra a többiek, és közlik, hogy egy nap nem a világ, meg amúgy is hülyeség, amit csinálsz, meg minek is csinálod... Egyél nyugodtan, majd holnap folytatod! Mert sajnos megkaptam az anyóséktól. Persze nem akarnak bántani, inkább azt akarják hangsúlyozni, hogy jó vagyok így is, nekik így is én vagyok az, aki a Fiukat szereti, és akit a Fiuk szeret! De akkor is! Iszonyú rossz, amikor ezt mondja valaki! Igenis egy nap is számít! Nem akarom előröl kezdeni, nem azért bírtam ki eddig! Mindegy...

A vacsi...hmmmm...nyaaaammmmmmmmi....rizibizi, ami előző nap ebédről maradt....NO COMMENT! Miközben a család palacsintát kért vacsorára! Sebaj, marad nekem a holnapi ebédre 1-2 darab, remélem... (amúgy az ebédre evett hagyma ízét még mindig érzem a zsigereimben)

SÚLY: n/a

TERV: -8,2 kg

Reggeli: 1 db kivi

Ebéd: Rántott párizsi, húsleves leve

Vacsora: Rántott párizsi

Kedves valszeg egyetlen olvasóm! Bocsi, amiért pár nap kimaradt, de nagyon-nagyon elfoglalt vagyok, iszonyú sokfelé jár az agyam, és nem volt idő leülni egy percre sem, hogy papírra (monitorra) vessem a gondolataimat. Ezalatt a pár nap alatt sikeresen behavazódtunk, a város lezárva, senki se ki, se be...Könnyű úgy fogyókúrázni, hogy az üzleteket a válságstáb kifosztotta, a polcok üresek, meg amúgy sincs olyan hülye, aki lemerészkedik az utcára ilyen gusztustalan ítéletidőben, meg a 45 cm hóba...

A reggeli egy gyönyörű kivi volt, hamar túltettem magamat rajta, amúgy sem egy banán, szóval nem tart sokáig sem fizikálisan, sem mentálisan. De a délelőtt folyamán elvoltam azzal, hogy főztem. Észre sem vettem, hogy majdnem dél lett. Közben a férjem és a lányom játszott mellettem, elvégre azért költöztünk amerikai konyhás lakásba másfél éve, hogy ne maradjak ki a főzés miatt a családi életből. Ők rizibizivel ették a rántott halat, én meg a 90% víz tartalmú parizert ettem rántva. A tojást a lányom verte fel, meg a kukoricát is ő tette bele a vízbe, hogy megfőjön. Hasznos kukta. Mindenki elégedett volt az ebéddel, de nekem hiányzott valami a végéről. Nem félreértendő, imádom a rántott parizert, és a köret nélküli létet is bírom, de valami mégsem volt kóser...aztán kora délután rájöttem, valami desszert...annyira kívántam valami kis desszertet, hogy el sem tudom mondani. Nem kellett csoki, vagy ilyesmi...a csoki például már több, mint két és fél hete száműzve lett a mindennapokból...valami más desszert...bezzeg szénhidrát napon a hátam közepére sem kívánom, de most kellett valami, éreztem... Ha ez egy gagyi vasárnap esti film lenne, akkor a "reklám után kiderül", hogy kibírtam-e...

REKLÁM

REKLÁM

REKLÁM

ÉS visszatértünk...szóval három óra körül kiötlöttem egy remek dolgot: sütöttem egy tepsi vizes piskótát. És ez elég is volt. A szaga úgy eltelített, hogy nem kellett belőle egy falat sem. Pedig nagyon jóra sikeredett, éreztem az illatáról, meg a lányomnak vacsira ezt adtam: fogtam a kis piskóta szeleteket, kettévágtam, és megkentem nutellával. Nagyon ízlett neki, hármat benyomott vacsira, nekem meg elég volt a szaga a desszert éhségemnek! Kielégítő volt...

Vacsira a megmaradt egy szem rántott parizert ettem meg, és betoltam még mellé kb. másfél liter vizet. Iszonyú módon tudtam volna még enni valami apróságot, de nem akartam. Pedig egy paradicsom biztos nem ártott volna meg, de azt mondják, hogy a cigiről is csak úgy lehet leszokni, hogy azt tudod mondani, hogy NEM-NEM-NEM. 

Rá kellett jönnöm, hogy nálam ez a kaja téma leginkább azért van, mert a TV-ben sz@r a műsor, és hát mivel üssük el az időt? Minden este nem szexelhetünk...Hát legyen egy kis nasi...néha például megveszek egy kis pattogatott kukoricáért, de persze ez soha sem a keményítő napon jön elő. Meg hát ki a fene tud megállni egy-két marék kukoricánál? Pedig olvastam a 90 napos diéta kisokosban, hogy a pattogatott kuki nemhogy megengedett, de egyenesen szabad, de nem nasiként, hanem vacsiként. Ki hallott már ilyet? Vacsira pattogatott kuki? Az kizárólag a mozi mellé való huncutság...minimum kiszerelés másfél liter, szigorúan kólával, esetleg még a fanta jöhet szóba!

A holnapi napot kicsit megbonyolítottuk magunknak. Anyósomnak pénteken volt a szülinapja és meghívtuk őket étterembe. Én remekül kigondoltam, hogy húsnapon megyünk, eszem majd egy gyros tálat hússal és gazokkal...erre a hó elmosta a programot, illetve csúszott egyel a nap! De mi a fenét egyek holnap az étteremben, ami belefér a keményítő napba? Minden egyes hűséges olvasóm tudja már a tényt, hogy a zöldség (rántott ez, párolt az...) nem az én világom, szóval ezek alapból kizárva, de akkor mi a francot egyek holnap?? Mégis meddig húzzuk a szülinapi vacsit? Április eleje? Az meg hogy nézne ki?

...

Aztán rájöttem, de nem lövöm le a poént, mer akkor mégis mivel tölteném fel az első tizenöt sort? 

SÚLY: n/a

TERV: -8,2 kg

Reggeli: Alma

Ebéd: Pipicomb

Vacsora: 2 db tükörtojás 

Újra eljött a húshúshúshúshús nap! A gyümölcs napomat egy fantasztikus zöld fűszeres csirkecomb megsütésével zártam. Sütőzacskóban csináltam, sóval maximálisan zsiradék hozzáadása nélkül készült, semmi gusztustalankodós zsír/olaj nem került rá. Szóval extra egészséges volt.

Reggelire egy olyan szép almát ettem meg, amit Hófehérke mostohája is megirigyelt volna. Mindenben tökéletes volt, imádnivalóan zöld, kellően savanyú és kerek! Ilyen almát gondolom Paksról hoznak (bocsi, Vera), mert annyira tökéletes, génmanipulált volt, hogy csak úgy sugárzott! Mindegy, szeretjük és kész! A délelőtt amúgy nem volt túl izgi, elment az idő a telefonálgatásokkal, meg az egyéb ügyes-bajos dologgal, dumcsiztunk a főnökkel, kérdőívet elemeztem, és megírtam életem egyik legtökéletesebb e-mailjét! Persze a válasz elmaradt, majd kiderül, mennyire voltam hatásos.

Az ebéd sajnos nem elég hamar jött el, a gyomrom már rászáradt a gerincemre, de bírtam, tűrtem, szenvedtem! Nem hiába! Ismered azt az érzést, amikor beteszel a sütőbe egy kiló csirkecombot? Szépen elhelyezed, éppen elfér,  de csak úgy, hogy szegények nagyon szorosan fekszenek egymás mellett. Örülsz, mint majom a farkának, hogy ilyen ügyesen beleorigamiztad. Befűszerezés, és irány a sütőbe. Amikor kiveszed, akkor az egy kiló negyed kilóra zsugorodik, és aszott, nyamvadt kis csirkecombocskák lesznek belőle? Hát nekem a mai ebédem ilyen volt. Nagy vagányan levittem egy combit magammal reggel, aztán délben jöttem rá, hogy kettő (!) falat volt! Elkente a számat rendesen! De ízre maga volt a tökély!

A csirkécskécskécskécske után, hogy kibírjam valahogy délutánig (vacsiig), csak úgy vedeltem a meleg teát, hátha leforrázom vele a bélbolyhokat, és nem fogom érezni az éhséget. De jelentem, nem működik a dolog! 

A meló után mentem a manikűrösömhöz! Szeretek elidőzni nála, sok marhasággal gazdagodok, érdekes pletyókat tudok meg, és marha sokat röhögünk! Rábeszélt az Era, hogy fekete legyen a körmöm. Majdnem mindig vörös (szeretem a vörös-fekete párosítást), de most full-feketében járok, mert az eddigi vörös körmöm is fekete lett, és az eddigi vörös sálam is fekete, mivel hideg van, az meg egy vékonyka kis szövetdarab...Na, a lényeg, hogy ma ketten is megkérdezték, hogy kit gyászolok! Mert amúgy meg nem kérdezünk ilyet senkitől! BAROM...

Hazaértem után azonnal elkezdtem a tojás készítését! Jól esett, kellett! Elégedett voltam vele! Este TV, chat az Ildivel, és szunya...egészen reggelig...megállás nélkül!

SÚLY: 82,2 kg

TERV: -8,2 kg

Reggeli: Gyümölcssaláta

Ebéd: Gyümölcssaláta

Vacsora: 10 szem kesudió, 1 alma, 

Elérkezett a kedvenc napom. Jó, mert nem kell agyalni, jó, mert nem kerül sokba, jó, mert szeretem a gyümit, jó, mert imádom a kesudiót! Elég egyhangú volt a napom, a munkahelyemen csináltam a dolgomat, szerkesztettem, számoltam, osztottam-szoroztam, hogy hogyan jövünk ki MI a legjobban! Aztán meghamiztam az "ebédet", aztán jött értem a hites uram, hazamentünk, és éltük a kispolgári életünket!

És eljött a nap fénypontja, a 10 szem kesudió! IMÁDOM! 

Este megsütöttem a pipi combot holnapra, a pajtimnak 8, nekem és a gyereknek 1-1. Ez a nők sorsa...

SÚLY: n/a

TERV: -10 kg

Reggeli: 1 db mandarin

Ebéd: Császármorzsa (szigorúan tej nélkül elkészítve)

Vacsora: 1 db croissant

A mai, ha lehet, még unalmasabb volt, mint a tegnapi, csak ma még a hó is zuhogott. Azért reggel történt velem jó, vettem a Decathlonban egy szupi játszó nadrágot, a másik megfáradt, és 44-est kellett belőle vennem...Eddig eszembe sem jutott volna a 44-es, de most igen...és jó lett. Úgy voltam vele, ha nem jó, akkor elteszem, egyszer csak rámjön majd, de jóóóóóóó... Nem is baj, egy kis erő, hogy holnap nagyobb lendülettel álljak majd a mérlegre!

A reggeli a tél gyümölcse volt, amiről nekem a mikulás csomagja (na, nem az...) jut eszembe, a mag nélküli mandarin, amiben mindig akkor van mag, amikor a legkevésbé számítasz rá! A Férjem ráadásul annyi mandarint vett, hogy elég lenne egy hadseregnek is, és sem ő, sem a gyerek nem eszi...kidobni meg ugyebár nem dobjuk ki...

A délelőtt folyamán bejártunk minden boltot, amit csak lehetett, Média Márkttól kezdve a Teszkón át a Dekatlonig. A MM-ban mini hifit kerestünk, mert megőrülök, hogy nem hallhatom a konyhában a remek helyi rádiót, amiben a déli hírekben a legnagyobb sztori, hogy a szeméttelepen gólyák tanyáznak. És a kívánságműsor is nagyon változatos, mindig Józsik küldik Katiknak, hogy szeretik, és a cérnagyár dolgozói küldik maguknak a jobbnál jobb számokat, hogy menjen a munka...De hát ugyebár, ha helyivé akarunk válni (nem akarunk), akkor a helyi médium a minimum, amit hallgatni kell, hamár a helyi tv-t egy szolgáltató sem biztosítja! Ja, meg a férjem borotvája is bemondta az unalmast, szóval, ha nem akarok egy szőrgombóccal együtt élni (szeretem a szőrgombócokat, egy férfi legyen szőrös--azért egészséges szinten), akkor venni KELL egy borotvát... hát nem vettünk sem hifit, sem borotvát. Egyikünk sem szánt ennyit a "szórakozásra".

Az ebéd egy gyors császármorzsa volt, amit a család egésze előszeretettel megeszik, pedig ez ritka nálunk...ÉS jó is volt, csak egy picit kevés volt a lekvár, mert nem volt...szóval én a'la natúr, ahogy a serpenyőből kipottyan, úgy ettem. A Család porcukorral...

A délután már annyira elfajult a hóesés, hogy egyedül kellett elmennem a Müllerbe (régi dolgozó), hogy beszámoljak nekik az elmúlt egy hónap eseményeiről (magán- és társasélet), és vegyek hajlakkot, mert ugyebár köztudott tény, hogy nekem a koponyámat a hajlakk tartja össze, nem is beszélve arról, hogy a szépségemhez is nagyban hozzájárul, hogy a hajam úgy áll tőle egész nap, ahogy kell...

A vacsi kitalálása egy tragédiával ér fel minden szénhidrát napon. Nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz. A csokit nem kívánom, ettem volna mondjuk egy pizzát, de milyen pizza az, amin nincsen sem hús, sem sajt? Az nem pizza, hanem natúr tészta paradicsomszósszal. Ha azt egyáltalán lehet enni...Szóval a lányom előre csomagolt croissant-jából ettem meg egyet nagy duzzogva! Nagyon nehezen csúszott le, valami másra vágytam volna, de nem jöttem rá, hogy mire...

Még késő este elkészítettem a másnapi gyümölcs salit. Komolyan már várom a gyümölcs napot...