SÚLY: 81,1 kg
TERV: -7,1 kg
Reggeli: 1 db banán
Ebéd: 4 pici psikóta, 1 muffin (Kittykének köszi)
Vacsora: 2 db lekváros palacsinta
Ez a hétfői nap is kb. ugyanúgy indult, mint az összes többi szokott, nehezen, de ha már egyszer elindulunk, nincs megállás. Az időjárás egy hatalmas tragédiával ér fel, esik-esik-esik-esik az eső. Ki a fene hallott már ilyet? Télen, egy akkora hóesés után, sima eső esik? Hát ez finoman szólva is gusztustalan! Bele sem merek gondolni, milyen lesz ez másnapra, amikor a négy centis jégpáncéllá fagy az utakon... blőőőőőőő
A reggeli egy banánocska finom volt, szerette a belem! Kíváncsi leszek, hogy meddig bírom ezt a banán-témát! Kezdem unni, szóval már kiszámoltam, hogy április 7-ig tart a 90 nap, addigra talán kijönnek új gyümölcsök is, különben besárgulok a sok banántól.
Az ebéd kicsit késői lett, mivel nagyon eltelt az idő a melóval, éppen az angol prospektust szerkesztem magyarrá. Jól telik vele az idő. Azért vártam már az ebédet: a szombati mini piskótáimat meg akartam enni. Nagyon jól esett! És még mellé járt a Kittyke (eladó kislány a boltban) kicsit keményke, de annál kellemestesebb muffinja. Még kell neki gyakorolnia, de nagyon aranyos, én 19 évesen még ilyet sem tudtam csinálni.Igazából azt sem tudtam mi a fészkes fene az a muffin! Sosem fogom elfelejteni életem első találkozását egy muffinnal: egy ex-barátnőm (volt osztálytársam, akivel gimi után is tartottam a kapcsolatot. Na, nem sokáig. Hamar sikerült megbántanom a fura humorommal, és azzal, hogy nem ugrottam a nyakába, amikor hazajött Angliából. Aztán ritka ocsmány módon elvetette magát egy gazdag palival, kifizettette a lakását, aztán kirúgta és elváltak. Szóval kedves húzás volt tőle. A legszebb az egészben, hogy a házasságuk ideje alatt a sráccal nagyon nem csíptük egymást-konkrétan sokáig azt hittem, hogy a másik csapatban játszik-, de miután elváltak, napi kapcsolatban vagyunk, és tök megkedveltük egymást! Az élet fura fintora...) ... huh, holis tartottam? Ja! Az első muffin találkozásom: szóval ennél a csajnál ettem először, csak néztem, hogy mit csinál azzal a folyékony masszával...aztán kiderült...kár volt. Iszonyú sz@r volt, a belseje még folyt, a külseje elégett. De ez a receptet Angliából hozta, úgyhogy az egész baráti társaságnak meg kellett kóstolni. Már akkoriban is elég erős mimikával rendelkeztem, nem nagyon tudom véka alá rejteni az érzéseimet, úgyhogy egy percig sem gondolom, hogy ez nem játszott szerepet a "barátságunk" végének elérkezéséhez. Mindegy! A Kittymuffin egyszer ehető volt (...mint kb. minden kaja)!
A vacsi az előző napi családi palacsintázás maradéka volt, amihez vettem egy olyan isteni nagymama lekvárját, hogy az kész! Nem mondom, nagyanyám ennyi lóvéból, amennyibe ez került, kb. 10 raklapnyit csinált volna, de az íze jó, hiába is lenne tagadni! Ilyenkor mindig eszembe jutnak az ovis lekváros kenyerek, meg azok a jó kis "Hitler szalonnák", amiből levágtak egy ujjnyi vastag szeletet, odadobták a tányérra, nesze, egyé...
Este a lelkesedésem elindult és megcsináltam a másnapi salátát! Már alig várom...
