SÚLY: n/a

TERV: -10 kg

Reggeli: 1 db mandarin

Ebéd: Svéd burgonya

Vacsora: Hagyományos hasábkrumpli

A mai nap (szombat) a legunalmasabb szombat volt, amit valaha is átéltem. Délelőtt nálunk voltak az Anyósomék, akkor még ment is az idő, jó meghallgatni a legújabb pletyókat a családról, de a délután nem volt valami pörgős. Nem voltunk sehol, és gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Hát, van, aki szerint ilyen is kell néha...

A reggelim ma (is) egy semmirekellő mandarin volt, hát gondoltam majd ebédre valami különlegességet készítek majd. És az is lett. Svéd burgonyát csináltam, ami a puccos tálalása a serpenyős krumplinak. Megfűszereztem, éppen kellő mennyiségben, megsóztam, amennyire még nem "káros", és nagyon finom volt. Nem mondom, hogy egy kis husit nem tudtam volna hozzá elképzelni, de ugyebár a szabály, az szabály...

A délutánról szó se essék, unalmas volt!

Az este, mármint a vacsi a zöldségutálatom miatt mindig zűrös, így megint burgonya volt, csak most hasáb formájában. Végül is a keményítő legegyszerűbb forrása a burgonya... a gyümölcs napon meg úgyis veszek magamhoz egy csomó vitamint... meg zöldeket amúgy sem nagyon fogyasztottam korábban sem...

Ez a nap rettenetesen kevéske (stílusosan vékonyka) lett, de ma a túlélésre mentem, emocionálisan...

SÚLY: n/a

TERV: -10 kg

Reggeli: 1 db banán

Ebéd: Pipi ropogós

Vacsora: Pipi ropogós

Hurrá, ismét elértük a hús napot! A gyümölcs nap viszontagságai után úgy éreztem kell egy kis hús. Sokat olvasgattam az egyes diétákról, és sokról azért mondtam le alapból, mer teljesen kizárja a húst. Hát nekem ez nem megy, a hús, az kell. Most biztos többen bólogatnak, hogy hát igen, ezért olyan nagy darab ez a csaj, meg pedig az egészségtelen. Kérem szépen, nekem nem létfontosságú a csoki, az édesség, a süti, a kenyér, de a hús egyszerűen kell...Van, aki cipőmániás, van, aki szexmániás, és húsmániás vagyok...

A reggeli egyszerű volt: egy darab banán. Ami már alapból kicsit túlérett volt, és mire bejutottam vele az irodába, teljesen megérett a táskámban, pedig kint mínuszok röpködtek. Ki érti ezt... Mindegy, túlérett, vagy sem, kellett, mert kezdtem éhes lenni. Szóval jóízűen, és főleg gyorsan betoltam az arcomba. A délelőtti munka elterelte a figyelmemet, új weblapot készítünk és arra kellett megszerkeszteni a kérdőívet...mindegy, szakmai dolgokkal nem is húzom a sorokat.

Ééééééééés végre eljött az ebéd ideje: sajtos pipi ropogós! Imádtam! Nagyon finom volt, érdemes volt várnom rá. Ennek megfelelően jó gyorsan el is fogyott... A munka végét nagyon vártam, mivel egy barátnőmmel volt találkozóm délután. Anett barátnőm a főiskolán csoporttársam volt, és gyakorlatilag majdnem csak mi ketten maradtunk a városba a diploma után, hát evidens volt, hogy tartjuk a kapcsolatot, néha összefutunk. A férje az enyémnek a szakmabélije, szóval ha összejövünk, mindenkinek van "párja", tök jól elvagyunk! Amúgy most lesz kisbabájuk, ha minden igaz, egy kisfiú. Éppen a neve miatt szenvednek, mert elsőre kitalálták, hogy Máté legyen (amúgy nagyon szép név, eleinte nekem is tetszett), de lassan rájött, amire én is, hogy Dunát lehet rekeszteni a Mátékkal! Szóval egyre kevésbé tetszik neki. És igaza is van, a lányomnak is volt egy Máté haverja a böliben, egy ismerősöm fia Bence Máté, egy másiké simán Máté...Ha most a szívedre teszed a kezedet, és végiggondolod, tuti, hogy neked is van minimum egy Máté ismerősöd, vagy éppen most készül...szóval dilemmáznak! Tehát, meló után összefutottunk, "kávézni" akartunk, de én korábban sem kávéztam, a forró csoki  meg nem annyira fér bele a fehérjenapba, így maradt a tea. Amúgy imádom!! Ő evett egy puncsos sütit, meg egy híg csokit, de meglepetésemre nem is izgatott a téma. Pedig szegényem teljesen pánikba esett, hogy biztos sz@r ezt néznem... hát nem! Azt hiszem kezdek erősödni akaraterőben is! Ez tetszik! Szóval "uzsira" teáztam egyet. Szigorúan édesítőszerrel!!

Vacsira pedig, mint az felül is látszik, ismét kihasználtam a pipiropogós örömeit, és okoztam magamnak vele egy lelki orgazmust! Ki gondolná, hogy a SPAR Budget mirelit ennyit kihoz belőlem...Nem is kellett más, nagyon jól esett! Este gondolkozni kezdtem a keményítős (másnapi) kaján, de egyelőre tanácstalan vagyok. A család többi felének anyós-elvtárs hoz ebédet, róluk le a gond, de mi lesz velem? A zöldség nem az én műfajom, okosnak kell lenni...

És befejezésképpen ezúton gratulálok egy kedves ismerősömnek, akinek hajnalban született meg a kislánya. Hát nem elkeseríteni szeretném szegényt, de lesz baja vele, főleg, ha olyan gyönyörű gyereket sikerült neki összehoznia, mint amilyen a miénk. (kétlem, mert ilyen szép több nincs..., de próbálkozni lehet...) Fel is világosítottam a szomorú tényről, hogy az első év tűrhető lesz, másodiktól viszont jönnek majd a pasik, akik csak AZT akarják! Hát...sok szerencsét! Muhahahahaha....

TÚLÉLTEM, DE EGYELŐRE NEM SZERETNÉK NYILATKOZNI...

SÚLY: n/a

TERV: -10 kg

Reggeli: 1 db mandarin

Ebéd: Káposztás tészta

Vacsora: Káposztás tészta (csak jóval kevesebb, mint délben)

Iszonyú szédüléssel keltem...Kb. tízre elmúlt...

Hát, megint csalódtam ma...nem ájultam el a szénhidrát naptól, azt hittem, ez lesz a kedvencem, a felülmúlhatatlan, az isteni, a hibátlan..., de nem. Ma lehetett volna csokit enni, de nem használtam ki, nem is kívánom a csokit. Ki hallott már ilyenről...

Reggel leparkoltam a szokott helyemen, és sétálva mentem be a boltba, természetesen esni kezdett...no comment! Bent a reggel sűrű volt, még maradt meló előző estéről, hát jókislány módjára befejeztem azt, úgyhoy jóval 9 után (9:17-kor) reggeliztem egy darab mandarint. Délelőtt fontos intézni valóm volt, egész nap a telefon a fülemen lógott, intéztem, tettem, vettem, számoltam. Aztán kiderült, hogy megyünk a tv-be a céggel pénteken, kicsit örültem is neki, szeretem ezeket a programokat a főnökkel, mindig látok új dolgokat...aztán kora délutánra kiderült, hogy idő hiánya miatt mégsem megyünk...passz, még egy csalódás...

Az ebéd ama bizonyos káposztás tészta volt, amit szagra készítettem, nem kóstoltam előző este. És mondhatom, ez a fogyikúra, ha másra nem is, de arra tökéletes, hogy kiaknázom az eddig ismeretlen oldalamat a főzés terén: kiemelkedően finom lett, jóízűen ettem meg,csak nagyon kevéske volt.

Az ivás ma egy picit elmaradt, kevesebbet ittam, mint amennyit illett volna, délutánra kezdtem is érezni. Úgyhogy bele kellett húznom! Estére be is hoztam a kötelezőt!

És elérkezett a nap fénypontja: a fogorvos! Elég sok lóvéba fájt ez nekem, egy tömés volt, ahol egy akkora amalgámot pattintottak ki a jobb alsó hatosból, amit ha nekidobnánk egy ablaknak, apró szilánkokra törte volna! Na mindegy! Túléltem a dolgot, és bár nagyon csípem a fogorvosomat, mint embert, de nem tudok kibékülni a szakmájával! 

Hazaértem után bedobtam a maradék káposztás tésztát, és nagy fintorogva elkésztettem a holnapi tápomat: a gyülölcssalátát. Nagyon nagy félelemmel indulok neki a gyümölcs napnak, félek tőle, hogy nem fogom kibírni, hogy éhes leszek, bár vigasztalom magamat azzal, hogy talán ezen az egy napon majd az étkezések között is lehet enni...gyümölcsöt...Persze a férjemnek az ebédje: sült kolbász! A jó hír azonban az, hogy egyáltalán nem izzított be a sült kolbász szaga, amikor este megcsináltam neki... lehet, hogy kezd kialakulni a teljes immunitásom a kajára...

SÚLY: n/a

TERV: -10 kg

Reggeli: 2 dl 100%-os narancslé

Ebéd: Rizibizi

Vacsora: sütőben sült burgonya kukoricával (olaj nélkül)

Oh yeeee...túléltem ezt a napot is, egyre jobban megy a dolog!

Ma nem mértem súlyt, úgy döntöttem, hogy fölösleges minden nap a dekákkal gyötörni magamat! Hetente fogom méricskélni, az is elég megrázó! A reggelim nagy tévedés volt, 2 dl 100%-os narancslevet ittam meg, indulás előtt (6:50-kor), ami kevésnek bizonyult, ugyanis 9:02-kor már kopogott a szemem az éhségtől! Hát ez van, tanulópénznek jó volt, soha többet! Valamit éreztem, mert vittem magammal a dolgozóba egy mandarint, ami 9:03-kor elfogyott! Szóval délelőtt nem ment gyorsan, mert nagyon éreztem, hogy üres a gyomrom...

11:35-kor feladtam a mennyei mannára való várást, és megmelegítettem a rizibizit, jó gyorsan magamba tömtem, talán attól félve, hogy valaki más is kedvet kap a natúr rizsához! Egészen finomra sikerült, véletlenségből nem sikerült kőkeményre összeragasztani a rizst, és még az ízesítést is eltaláltam. Szóval ezt a fogyim befejezése után is megtartom a repertoáromban! A délután viszonylag gyorsan eltelt, ám 15:13 körül ismét elkezdtem érezni azt a bizonyost, amire még gondolnom sem szabad! Még 45 perc volt hátra a melóból, nem volt könnyű korgó hassal számolgatni, de ennek köszönhetően sikerült meginnom a másfél litykós ásványvizet, gondoltam, hátha attól majd halkabban morog a belem! Apropó... a víz! Életem második hatalmas tévedése volt (mára egy kicsit sok), hogy az ALDI-ban vettem tegnap egy üveg ásványvizet, aminél rosszabbat még soha nem ittam! Viszont örülünk, mert csak 43 (tehát 45) Ft volt, és csak két üveggel vettem! Négykor felszedett a pajtim, és mentünk a változatosság kedvéért a LIDL-be káposztáért és tésztáért, ugyanis holnap káposztás tésztát akarok enni, aminek tudvalevő, hogy elengedhetetlen alapja a káposzta és a tészta...

Este, miközben megcsináltam életem első káposztás tésztáját, a sütőben megcsináltam a krumpli-kuki párost. Fura úgy ételt főzni, hogy nem kóstolom meg, szóval a szaglásom alapján biztos vagyok benne, hogy finom lett a holnapi szénhidrát-bombám, aztán délben majd kiderül... A vacsi amúgy finom volt, csak most ég egy picit a gyomrom, de kemény vagyok--kemény vagyok--kemény vagyok--kemény vagyok.....

Családom: A gyermekem egy hatalmas hiszti után szalonnát vacsizott, amit az én kedves életemértelme átvállalt, hogy megcsinálja, így nem kellett az isteni szalonna után folyatnom a nyálamat! Neki már én csináltam meg a vacsiját: 4 db tükörtojás...szalonnával. Pfff.... féltem tőle, de nem izgatott a szag, nem ingerelt, nem hívogatott, úgyhogy azt hiszem az első nagy próbatételen túl vagyok!! No, ezért jár holnap egy kiadós kis szénhidrát nap! A viszonlátásra...

SÚLY: 84 kg

TERV: -10 kg

Reggeli: 1 db alma (zöld, génmanipulált, semmilyen ízű)

Ebéd: sült pipicici (iszonyú kevéske)

Vacsora: 1 db tükörtojás (reszelt sajttal a tetején)

Az idő nem az én hangulatomnak kedvez, hiszen egész délelőtt zuhogott a hó, mire beértem a kocsitól az irodába, szétázott a farmerem, meg a pulcsim, meg a, meg a, meg a... mindenem...

Amikor beértem a dolgozóba, nem volt időm egyből nekiállni a falatozásnak, mivel át kellett néhány termék árát állítani a gépben, úgyhogy annak estem inkább neki, hogy nyitásra rendben legyenek... legalább az árak. Úgyhogy 9 után kezdődött igazából a nagy menetem legelső lépése, az alma elfogyasztása. Egy teljes almát felszeleteltem, és helyes kis AVENT-es pekecbe helyezve hoztam magammal. Nem mondom, hogy nem maradtam éhes, de ezért agyban próbáltam kibírni délig, hiszen addig csak 2 óra 45 perc maradt. És az igazi (a pénzt fizető) meló is elkezdődhetett...

A délelőtt mondhatni eseménytelenül telt, egyszer sem hallottam a gyomrom kordulását, de háromnegyed délben nekiláttam a hatalmas mennyiségű sülthusi csíkoknak, amihez a büdi, kétes állagú salátát kihagytam, szóval köret nélkül ettem. Nagyon finom volt, meg is veregettem a vállamat, mennyire jól tudok csirkemell csíkos ebédet csinálni. Sőt! Este a férjemnek (mivel én pajtim-nak becézem, így ne térjünk el a bevett szokásoktól, ezentúl is úgy fogom szólítani...csak, hogy tudd, nem a kutyámról beszélek) is nagyon ízlett, persze ennek megvolt az oka... Tehát marha jó volt az ebéd! Le a kalappal... előttem... A délutánt azért nehezebben bírtam, az valahogy mindig hosszabbnak tűnik, legyen szó munkáról, vagy éppen éhezésről. De mivel volt elég meló, így rendesen el tudtam foglalni magamat, négyig kihúztam. Aztán mentünk vásárolni a kis családommal az ALDI-ba. Ha már ott voltunk, vettem holnapra egy kis narilevet is, meg vizet, mert a csapvíztől már a hajam az égnek áll. 

Éppen a vásárlásunk felől jöttünk hazafele, amikor a barátnőm rám telefonált, hogy délután átjönnének a két gyerekével filmekért, meg csak úgy, dumcsizni. Iszogattunk egy kis Naturakva vizet (habzsi-dőzsi, nyami), és beszélgettünk, remekül elment vele az időnk. Közben megfőztem a holnapi keményítős hamit, egy kis kukoricát, meg egy kis borsót, hamar össze is kevertem a férjem estebédjével (amit ugyebár előző este csináltam meg), így akkor életem értelme nem csak egy sima kis rizs+hús kombót evett, hanem rizibizit (boldog menzás évek)... A pajtim meg gondolom azért ette olyan jó ízzel az immáron rizibizivé avanzsált köretet meg a cicit, mert nem volt ideje ebédelni, addig meg nem akart vacsizni, amíg a barátnőmék nálunk vannak...(Kicsit bennem is volt para, hogy meg kell kínálni vele a vendégeket, és akkor nekem nem marad rizibizi (ami az ebédem másnap), meg a többi, amiből annyit csináltam, hogy két napig elég legyen a Zuramnak...Szóval egy undok kis dög vagyok, ha kajáról van szó...

Miután elmentek, gyorsan megsütöttem egy tojást (tükör formára), és szórtam rá egy kis reszelt trapistát is, gondoltam elfér a nagyon üres bendőmben! Jól megsütöttem, mivel alapból nem nagyon szeretem a tojást, ha meg "taknyos", azt egyenesen gyűlölöm! Hamar lecsúszott, még annyit sem tudtam mondani, hogy fapapucs! ...

Az első napra ennyi volt a gasztro kalandozásom ... köszönet az almaszedőnek, a pipinek, aki a mellét adta értem (és a tojását--hm, ez kicsit fura így), a sajtkészítőknek, azoknak, akik a Naturakvát az üvegbe töltötték, az ALDI pénztárosának, és nem utolsó sorban az én drága Férjemnek, aki hihetetlen lelkesedéssel győzköd arról, hogy kiáll mellettem, és segít ebben az egészben, de közben nyomatékosítja azt is, hogy mennyire szeret így is, ahogy vagyok...

Eljött a 0. nap Szenvedésem 90 napjából. A 90 nap sejteti, hogy egy "laza" 90 napos diéta következik...

Tudni illik rólunk, hogy az én édes, egyetlen férjem, életem (egyik) értelme, egy sportos (kinézetű) pasi, aki ha nem eszik meg ebédre egy egész pizzát, akkor estére leesik róla a nadrág. Sőt! Az egész családja ilyen. Erre oldalbordájának választott magának egy jó laza kis súlyfelesleggel bíró leányt, kerek popsival, szép nagy cicikkel,  vastag combbal, azon a 12 évvel ez előtti napon, amikor "kiválasztott" több százezer példány közül. Nálam ez mindig jelen volt....a gyerekszülés csak "segített" a témán, szóval van, mit ledolgozzak....Persze az én hites uram ezt (is) szereti, de hátha szereti majd a 90 nap múlva előbújó énemet is... Addig meg majd kibírja valahogy!!!

Mint azt már mondottam volt, ma van a 0. nap. Mindenhol van, a Szigeten, a VOLT-on, hát gondoltam, legyen itt is! Reggel a biztonság kedvéért a piacon kezdtünk, nagy fintorogva legyűrtem egy lángost (ez lesz a legszörnyűbb, hogy ki kell majd hagyni a vasárnap reggeli lángost...), és gondolatban elkezdtem felkészülni, megvettem az alapanyagokat...Vettem csirkehúst, egy csomag TESCO salátát, natúr joghurtot (UTÁLOM), rizst....stb, fölösleges felsorolni mindent..., bár a BLOGnak pont ez a lényege...na mindegy! A lényeg, hogy lélekben is felkészültnek érzem magamat, mert állítólag ez a legfontosabb...

Azt nem tudom, hogy fontos-e, de ma az ebéd paradicsomleves volt (gondoltam jó lesz a maradék a 3. napra, szénhidrát gyanánt), meg palacsinta (amiből nem maradt...). A vacsi olyan semmitmondó semmiség volt, mint egy kis keksz, egy kis csoki, egy kis dianás cukor, egy kis stb, elvégre van mentségem, holnaptól nagy dologra készülök...

No, a lényeg az, hogy megcsináltam a holnapi menümet: reggelire alma, ebédre csirkehusi, TESCO saláta, vacsi: egyelőre talány, gondolom egy tükörtojás, akkor az egész családot letudom... Nem utolsó dolog, hogy gondolnom kell a férjemre is, akinek normálisan kell kajálnia, mert amúgy is annyi a súlya, amennyivel én születtem. Szóval neki a husi mellé jár egy kis rizs is holnap... reményeim szerint marad a második napra is, amikor keményítőzni kell majd!

Holnap este folyt. köv., elkezdődik a móka... 

Most pedig egy kis komolyság:

ÉLETKOR: 32,76 év

FÉRJ: 1 db (33,15 év)

GYERMEK: 1 db (3,57 év)

ÁLLAPOT: 84 kg

TERV: -10 kg

MUNKA: ülő, irodai

MOZGÁS: 0

Már csak egy dolog van hátra: hajrá, hajrá, hajrá, hajrá.... És hajrá Neked is Ildi!

U.i.: Azt mondta valaki, akinek a véleménye fontos nekem (ő az, aki általában felráz), hogy nem szabad szenvedésnek felfogni! Szóval nem fogom fel annak, de a cím már marad...mert lássuk be, mindenki kibírja a fogyókúráját röhögés nélkül...