SÚLY: n/a

TERV: -7,1 kg

Reggeli: 1 db banán

Ebéd: Háromnegyed konzerv kukorica

Vacsora: Negyed konzerv kukorica+a gyerekem puffasztott kukoricája ("kuki")

Ma később mentem a dolgozóba, mert az eladó kislány nem volt, így én tartottam a frontot. Reggel a drága Anett barátnőmmel reggeli kávé helyett elmentünk teázni. Nagyon jó volt, egy kocsma szerű, de kávézónak nevezett valamiben voltunk. A helyi középiskolások ide járnak lógni. Szóval itt teáztunk egy órát, míg el nem jött a munkaidőm kezdete. A munka lassan ment, de annál biztosabban. Nem szeretek egyedül lenni, és hát most két napig megnyertem magamnak ezt a csodát. Nem baj, néha ilyen is kell, csak egyszerűen nem vagyok hozzászokva, ezelőtt multinál voltam, és hát tudjuk, hogy ott nincs olyan, hogy magány. Beérkezésem után elfogyasztottam a majomabrakot...szó se essen többet a banánról.

Az ebédig ment az idő, találtam magamnak munkát, nem kell félteni, ebben jó vagyok! Az ebédet (sajnos) nagyon nyugodt körülmények között sikerült megennem, ugyanis nincsenek vásárlók ebben a halott időszakban! utálatos, a galériáról ez fel sem tűnik a hétköznapokon. kicsit átépítettem a boltot, kicsit csinosítgattam, szépítgettem, csak, hogy menjen az idő.

A hazaérkezésem fergeteges volt, elkezdtem gondolkodni, hogy mit egyek, mire a lányom előjött a kukival. Nem kell félreérteni, nem egy becézett hímtagról van szó, természetesen...hímtagokat nem becézgetünk. Főleg nem így!

Szóval...mindenki emlékszik gyermekkora kukijára. Arra a puffasztott kukorica cuccra, amiből egy zacsit simán fel lehet falni, amúgy meg ha nyál éri, akkor rögtön ragadós, és nyúlós lesz. Sós, és az nyami...életem során már  kb. ezerféle változatban találkoztam vele, édes (!), sós, gyümölcsös (?), paprikás és még kitudjamilyen változatban. Gyorsan végigpörgettem az agyamban, hogy ez a vajon belefér-e a keményítős napomba. És úgy döntöttem, hogy ugyan erősen mesterséges "szagú", de elvégre kukorica ez is! Hát bele... A baj csak az vele, hogy megeszek belőle egy párat, nemelég, hogy a nyálam vatta állagúra áll össze, de harminc perc múlva ismét éhes vagyok tőle, úgyhogy éreztem én, hogy ki kell egészíteni egy kis egyéb, maradék kukoricával is.

És most, ennyi emészthetetlen kukoricával a gyomromban el kellett gondolkodnom valamin. Szerény számításom szerint még van hátara 72 napom, amibe durván számolva 18 keményítő nap fér bele. Mivel egy korábbi napon már elmeséltem, hogy mennyire nem vagyok zöld párti, így tiszta, hogy miért nem szeretem ezt a napot. Mi a fenét fogok enni még 18-szor? Ami nekem számításba jöhet: lencse, borsó, kukorica, burgonya, rizs. És FINITO, ennyi... Maximum ezeknek a keverése. Szóval tudom, hogy annyira anti egészségesen csinálom én ezt a keményítő napot, hogy az hihetetlen, de szénhidrát napon sem zabálom a csokit tonnaszámra...

Szóval 1:1...