SÚLY: n/a
TERV: -10 kg
Reggeli: 1 db mandarin
Ebéd: Káposztás tészta
Vacsora: Káposztás tészta (csak jóval kevesebb, mint délben)
Iszonyú szédüléssel keltem...Kb. tízre elmúlt...
Hát, megint csalódtam ma...nem ájultam el a szénhidrát naptól, azt hittem, ez lesz a kedvencem, a felülmúlhatatlan, az isteni, a hibátlan..., de nem. Ma lehetett volna csokit enni, de nem használtam ki, nem is kívánom a csokit. Ki hallott már ilyenről...
Reggel leparkoltam a szokott helyemen, és sétálva mentem be a boltba, természetesen esni kezdett...no comment! Bent a reggel sűrű volt, még maradt meló előző estéről, hát jókislány módjára befejeztem azt, úgyhoy jóval 9 után (9:17-kor) reggeliztem egy darab mandarint. Délelőtt fontos intézni valóm volt, egész nap a telefon a fülemen lógott, intéztem, tettem, vettem, számoltam. Aztán kiderült, hogy megyünk a tv-be a céggel pénteken, kicsit örültem is neki, szeretem ezeket a programokat a főnökkel, mindig látok új dolgokat...aztán kora délutánra kiderült, hogy idő hiánya miatt mégsem megyünk...passz, még egy csalódás...
Az ebéd ama bizonyos káposztás tészta volt, amit szagra készítettem, nem kóstoltam előző este. És mondhatom, ez a fogyikúra, ha másra nem is, de arra tökéletes, hogy kiaknázom az eddig ismeretlen oldalamat a főzés terén: kiemelkedően finom lett, jóízűen ettem meg,csak nagyon kevéske volt.
Az ivás ma egy picit elmaradt, kevesebbet ittam, mint amennyit illett volna, délutánra kezdtem is érezni. Úgyhogy bele kellett húznom! Estére be is hoztam a kötelezőt!
És elérkezett a nap fénypontja: a fogorvos! Elég sok lóvéba fájt ez nekem, egy tömés volt, ahol egy akkora amalgámot pattintottak ki a jobb alsó hatosból, amit ha nekidobnánk egy ablaknak, apró szilánkokra törte volna! Na mindegy! Túléltem a dolgot, és bár nagyon csípem a fogorvosomat, mint embert, de nem tudok kibékülni a szakmájával!
Hazaértem után bedobtam a maradék káposztás tésztát, és nagy fintorogva elkésztettem a holnapi tápomat: a gyülölcssalátát. Nagyon nagy félelemmel indulok neki a gyümölcs napnak, félek tőle, hogy nem fogom kibírni, hogy éhes leszek, bár vigasztalom magamat azzal, hogy talán ezen az egy napon majd az étkezések között is lehet enni...gyümölcsöt...Persze a férjemnek az ebédje: sült kolbász! A jó hír azonban az, hogy egyáltalán nem izzított be a sült kolbász szaga, amikor este megcsináltam neki... lehet, hogy kezd kialakulni a teljes immunitásom a kajára...
